2.*

*Alexis szemszöge*

Mivel ma szombat van sokáig aludtam,majd egy gyors reggeli (müzli tejjel) után felrohantam Sarah szobájához és dörömbölni kezdtem az ajtón.

-Sarah! Gyere már!-kiabáltam. Pár perc múlva egy kócos,kómás fej jelent meg az ajtóban.

-Jó reggelt királylány!-köszöntem vidáman. Sarah morgott valami olyasmit,hogy még korán van és mit akarok ilyenkor.
-Először is fél 11 van..másodszor pedig ma van Allyson bulija és kell valaki aki eljön velem fodrászhoz,manikűröshöz,ajándékot venni...-soroltam.

-Oké, mindjárt megyek.-sóhajtotta,majd magára zárta az ajtót.

Miután Sarah végre lejött az emeletről ( kb. 1,5 órával később...) végre elindulhattunk.

Úgy döntöttünk, hogy először az ajándékot vesszük meg,ami nehezebb volt, mint hittem ugyanis fogalmam sem volt mit vegyek.Már legalább háromnegyed órája nézegettük a kirakatokat mire találtunk valami megfelelőt. Következő utunk a fodrászhoz vezetett. A hajamat begöndöríttettem és hátul egy masnival fogattam össze néhány tincset, Sarah haját pedig lágy hullámok díszítették.Ezután a manikűrös következett,egyszerű francia manikűrt kértünk.Otthon a gardróbban kutatva találtunk egy-egy szép összeállítást is. A végeredmény valahogy így nézett ki:

Sarah:

Én:

Már majdnem indultunk volna,mikor Sarah mobilja rezegni kezdett. Egy pár "aham" "oké" "jó" után letette a telefont.

-Em volt,azt kérte várjuk meg.-mondta.

-El fogunk késni.

-Nyugi, Dylan kibír pár percet nélküled-vigyorodott el.

-Nem azért mondtam.-"durciztam"

Pár perc múlva már hárman léptünk ki a ház kapuján. Allysonék kb. 15 percre laktak tőlünk, így sikerült nem elkésnünk. Hát..nem teljesen ilyen bulira számítottunk. Hatalmas torta, hosszú fehér asztalok, lampionok mindenütt. Gyönyörű volt.

-Sziasztok!-lépett hozzánk Allyson. Egy alul fodros rózsaszín ruhát és tiarát(!) viselt.

-Szia. Öhm.....szép a ruhád.-dicsérte meg Sarah.

-Köszönöm.-dobta hátra hosszú szőke haját.-Az ajándékokat..-nézett a kezünkben lévő ajándékcsomagokra-oda tegyétek.-mutatott egy szatyrokkal,dobozokkal,csomagokkal teli asztalra,majd az utánunk érkező lánnyal kezdett beszélgetni.

Miután  lepakoltuk az ajándékokat megkerestük Dylant aki egy fal mellett ácsorgott, látszólag eléggé unta a bulit.

-Szia.-mentem oda hozzá mosolyogva.

-Szia.-ölelt át szorosan.-Gyönyörű vagy.-súgta a fülembe.

-Köszönöm.-hajtottam le a fejem szégyenlősen.

-Táncolunk?-kérdezte

-Persze..

Miután vége lett a számnak vissza mentünk a többiekhez.

-Szabad egy táncra?-nyújtotta Dylan Sarah felé a kezét .

-Hát..-nézett rám Sarah.

-Menj csak.-bólintottam

-Rendben.-sóhajtott,majd a táncparkett felé vették az irányt.

*Sarah szemszöge*

-Miért kértél fel?-kérdeztem Dylant már tánc közben.

-Mert így illik..és amúgy is beszélnem kell veled.-kacsintott.-tudod...ma nagyon gyönyörű vagy.-húzott magához egyre közelebb.

-Hagyd abba!-húzódtam el.-Barátnőd van! Ráadásul a húgom.

-Nem érdekel. Ne gondolj rá.

-Hagyj.-fordítottam el a fejem

Dylan gyengéden visszafordította a fejem majd közelebb hajolt, az ajka szinte már súrolta az enyémet.

-Elég!-bontakoztam ki a karjai közül,majd a táncparkett széle felé igyekeztem Emmáékhoz.

-Várj!-fogta meg a csuklóm Dylan.

-Ne!-rántottam el a karom,majd otthagytam és egyenesen Lexyék felé rohantam.

Dylan rögtön utánam érkezett és egyből átkarolta Lexy vállat.

-Nem hiszem el! Hogy lehetsz ennyire kétszínű?-kiabáltam.

-Miről beszélsz?-kérdezte látszólag meglepődve

-Jól tudod!

-Fogalmam sincs..-röhögött ki.

Egyre többen kezdtek minket bámulni,de nem érdekelt.

-Sarah! Mi bajod?- nézett rám Lexy

- Dylan a bajom!

-Miért?

-Rám hajtott! Érted?

-Mi?-nézett kérdőn Dylan felé.

-Nem igaz. Tudod hogy szeretlek.-fogta meg a húgom kezét.

-Elég! Ne játszd meg magad!-kiabáltam és egyszerűen nem bírtam tovább.A következő pillanatban a kezem nagyot csattant Dylan arcán.

-Sarah! Normális vagy?-nézett Lexy aggódva barátja felé.

-Au! Basszus!-tapogatta Dylan a fájós területet.

Emma eközben csak nézett..gondolom még sosem látott ilyennek.

-Gyere.-húzott magával Lexy-beszélnünk kell.

A tömegtől távolabb álltunk meg, ahol már senki sem bámult minket.

-Miért csináltad? Azt hittem ezt már megbeszéltük.-nézett rám .

-Nem hiszel nekem?-kérdeztem vissza döbbenten

-Ugyan! Dylannek fogalma sem volt miről beszélsz!

-Vedd már észre! Nem olyan, mint amilyennek hiszed!

-Na jó elég! Miért csinálod ezt? Ha neked is tetszik azt mondd és ne próbálj meg szétválasztani minket. Azt hittem ennél azért fontosabb vagyok neked..

-Ezt te se gondolod komolyan ugye?-néztem rá csalódottan.

-Akkor mi bajod van?

-Már megmondtam.

-Nem!-nézett rám könnyes szemmel.- Nem tenne ilyet...-mondta, majd megfordult és visszament a buliba.

Képtelen voltam utána menni. Nem tudtam elhinni,hogy inkább neki hitt,mint nekem.Pár percig tétlenül ácsorogtam, végül írtam egy sms-t Emmának, hogy ne aggódjon és hogy otthon leszek, majd haza indultam.

Miután hazaértem vettem egy kiadós fürdőt,majd egy pohár forró kakaóval a kanapéra telepedtem és bekapcsoltam a TV-t de nem igazán figyeltem rá,úgyhogy inkább felmentem a szobámba és megpróbáltam elaludni.....sokáig forgolódtam,de végül sikerült nyugtalan álomba szenderülnöm. Később amikor felébredtem, már sötét volt odakint ,olyan este 10-11 óra lehetett. A bulinak már biztosan vége volt,úgyhogy gondoltam megpróbálok beszélni Lexyvel. Bekopogtam a szobájába,de nem jött válasz. Azt hittem alszík, úgyhogy halkan benyitottam, de nem volt a szobájában. Végig néztem a lakás összes szobáját,de sehol sem találtam, megpróbáltam hívni,de a telefont sem vette fel.......