2.*

*Alexis szemszöge*

Mivel ma szombat van sokáig aludtam,majd egy gyors reggeli (müzli tejjel) után felrohantam Sarah szobájához és dörömbölni kezdtem az ajtón.

-Sarah! Gyere már!-kiabáltam. Pár perc múlva egy kócos,kómás fej jelent meg az ajtóban.

-Jó reggelt királylány!-köszöntem vidáman. Sarah morgott valami olyasmit,hogy még korán van és mit akarok ilyenkor.
-Először is fél 11 van..másodszor pedig ma van Allyson bulija és kell valaki aki eljön velem fodrászhoz,manikűröshöz,ajándékot venni...-soroltam.

-Oké, mindjárt megyek.-sóhajtotta,majd magára zárta az ajtót.

Miután Sarah végre lejött az emeletről ( kb. 1,5 órával később...) végre elindulhattunk.

Úgy döntöttünk, hogy először az ajándékot vesszük meg,ami nehezebb volt, mint hittem ugyanis fogalmam sem volt mit vegyek.Már legalább háromnegyed órája nézegettük a kirakatokat mire találtunk valami megfelelőt. Következő utunk a fodrászhoz vezetett. A hajamat begöndöríttettem és hátul egy masnival fogattam össze néhány tincset, Sarah haját pedig lágy hullámok díszítették.Ezután a manikűrös következett,egyszerű francia manikűrt kértünk.Otthon a gardróbban kutatva találtunk egy-egy szép összeállítást is. A végeredmény valahogy így nézett ki:

Sarah:

Én:

Már majdnem indultunk volna,mikor Sarah mobilja rezegni kezdett. Egy pár "aham" "oké" "jó" után letette a telefont.

-Em volt,azt kérte várjuk meg.-mondta.

-El fogunk késni.

-Nyugi, Dylan kibír pár percet nélküled-vigyorodott el.

-Nem azért mondtam.-"durciztam"

Pár perc múlva már hárman léptünk ki a ház kapuján. Allysonék kb. 15 percre laktak tőlünk, így sikerült nem elkésnünk. Hát..nem teljesen ilyen bulira számítottunk. Hatalmas torta, hosszú fehér asztalok, lampionok mindenütt. Gyönyörű volt.

-Sziasztok!-lépett hozzánk Allyson. Egy alul fodros rózsaszín ruhát és tiarát(!) viselt.

-Szia. Öhm.....szép a ruhád.-dicsérte meg Sarah.

-Köszönöm.-dobta hátra hosszú szőke haját.-Az ajándékokat..-nézett a kezünkben lévő ajándékcsomagokra-oda tegyétek.-mutatott egy szatyrokkal,dobozokkal,csomagokkal teli asztalra,majd az utánunk érkező lánnyal kezdett beszélgetni.

Miután  lepakoltuk az ajándékokat megkerestük Dylant aki egy fal mellett ácsorgott, látszólag eléggé unta a bulit.

-Szia.-mentem oda hozzá mosolyogva.

-Szia.-ölelt át szorosan.-Gyönyörű vagy.-súgta a fülembe.

-Köszönöm.-hajtottam le a fejem szégyenlősen.

-Táncolunk?-kérdezte

-Persze..

Miután vége lett a számnak vissza mentünk a többiekhez.

-Szabad egy táncra?-nyújtotta Dylan Sarah felé a kezét .

-Hát..-nézett rám Sarah.

-Menj csak.-bólintottam

-Rendben.-sóhajtott,majd a táncparkett felé vették az irányt.

*Sarah szemszöge*

-Miért kértél fel?-kérdeztem Dylant már tánc közben.

-Mert így illik..és amúgy is beszélnem kell veled.-kacsintott.-tudod...ma nagyon gyönyörű vagy.-húzott magához egyre közelebb.

-Hagyd abba!-húzódtam el.-Barátnőd van! Ráadásul a húgom.

-Nem érdekel. Ne gondolj rá.

-Hagyj.-fordítottam el a fejem

Dylan gyengéden visszafordította a fejem majd közelebb hajolt, az ajka szinte már súrolta az enyémet.

-Elég!-bontakoztam ki a karjai közül,majd a táncparkett széle felé igyekeztem Emmáékhoz.

-Várj!-fogta meg a csuklóm Dylan.

-Ne!-rántottam el a karom,majd otthagytam és egyenesen Lexyék felé rohantam.

Dylan rögtön utánam érkezett és egyből átkarolta Lexy vállat.

-Nem hiszem el! Hogy lehetsz ennyire kétszínű?-kiabáltam.

-Miről beszélsz?-kérdezte látszólag meglepődve

-Jól tudod!

-Fogalmam sincs..-röhögött ki.

Egyre többen kezdtek minket bámulni,de nem érdekelt.

-Sarah! Mi bajod?- nézett rám Lexy

- Dylan a bajom!

-Miért?

-Rám hajtott! Érted?

-Mi?-nézett kérdőn Dylan felé.

-Nem igaz. Tudod hogy szeretlek.-fogta meg a húgom kezét.

-Elég! Ne játszd meg magad!-kiabáltam és egyszerűen nem bírtam tovább.A következő pillanatban a kezem nagyot csattant Dylan arcán.

-Sarah! Normális vagy?-nézett Lexy aggódva barátja felé.

-Au! Basszus!-tapogatta Dylan a fájós területet.

Emma eközben csak nézett..gondolom még sosem látott ilyennek.

-Gyere.-húzott magával Lexy-beszélnünk kell.

A tömegtől távolabb álltunk meg, ahol már senki sem bámult minket.

-Miért csináltad? Azt hittem ezt már megbeszéltük.-nézett rám .

-Nem hiszel nekem?-kérdeztem vissza döbbenten

-Ugyan! Dylannek fogalma sem volt miről beszélsz!

-Vedd már észre! Nem olyan, mint amilyennek hiszed!

-Na jó elég! Miért csinálod ezt? Ha neked is tetszik azt mondd és ne próbálj meg szétválasztani minket. Azt hittem ennél azért fontosabb vagyok neked..

-Ezt te se gondolod komolyan ugye?-néztem rá csalódottan.

-Akkor mi bajod van?

-Már megmondtam.

-Nem!-nézett rám könnyes szemmel.- Nem tenne ilyet...-mondta, majd megfordult és visszament a buliba.

Képtelen voltam utána menni. Nem tudtam elhinni,hogy inkább neki hitt,mint nekem.Pár percig tétlenül ácsorogtam, végül írtam egy sms-t Emmának, hogy ne aggódjon és hogy otthon leszek, majd haza indultam.

Miután hazaértem vettem egy kiadós fürdőt,majd egy pohár forró kakaóval a kanapéra telepedtem és bekapcsoltam a TV-t de nem igazán figyeltem rá,úgyhogy inkább felmentem a szobámba és megpróbáltam elaludni.....sokáig forgolódtam,de végül sikerült nyugtalan álomba szenderülnöm. Később amikor felébredtem, már sötét volt odakint ,olyan este 10-11 óra lehetett. A bulinak már biztosan vége volt,úgyhogy gondoltam megpróbálok beszélni Lexyvel. Bekopogtam a szobájába,de nem jött válasz. Azt hittem alszík, úgyhogy halkan benyitottam, de nem volt a szobájában. Végig néztem a lakás összes szobáját,de sehol sem találtam, megpróbáltam hívni,de a telefont sem vette fel.......

1.*

*Alexis szemszöge*

Még be sem csuktam magam mögött az ajtót máris Sarah szúrós tekintetével találtam szemben magam.

-Hol voltál?-kérdezte idegesen

-A barátommal.-vontam meg a vállam.-Miért?

-Hogy miért? Talán, mert nem voltál iskolában sem...

-Majd holnap bemegyek..

-Ez a Dylan rossz hatással van rád. És csak kihasznál téged,értsd meg, neki csak egy éjszakára kellesz!

-Nem tudsz te semmit! Szeret engem..és én is őt!

-Nem találkozhatsz vele, nem akarom , hogy bántson! Te is tudod, hogy hány barátnője volt már...

-Ne szólj bele az életembe! Csak mert pár perccel idősebb vagy még nem vagy az anyám!-kiabáltam,majd felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót.

Másnap reggel még midig elég fagyos volt a hangulat. Szó nélkül megreggeliztünk, majd elindultunk az iskolába. Szerencse, hogy már csak pár hét a nyári szünetig...csak lenne már vége. Most az összes tanár ránk van szállva , egy héten vagy 5 témazárót írunk.Kezd elegem lenni belőle...

A teremben szótlanul leültem a helyemre, Sarah pedig mellém.

-Figyelj..-szólalt meg végül.-tudom,hogy haragszol,de csak aggódok miattad.

-Nincs miért.-mosolyogtam rá.-jól megvagyunk.

-Rendben.-sóhajtott.-és sajnálom...

-Semmi baj.-öleltem meg.

-Sziasztok!-szólított meg minket egy ismerős hang.

-Allyson..mit akarsz?-néztem fel rá.

Rövid világos rózsaszín ruhát és hozzá illő cipőt viselt. Hosszú, szőke haja enyhén hullámosan omlott a vállára.És persze a szokásos több tonna smink.

-Semmit..-vigyorgott, bár én inkább vicsorgásnak éreztem.- Csak meg akartalak hívni a szülinapi bulimra..Dylan is ott lesz.-tette hozzá.

-Persze...-motyogtam.

-Nagyszerű.-bólogatott.-Holnap háromkor.Te is jöhetsz.-nézett Sarah felé, majd visszasétált a padjához.

-Ribi.-nézett utána mérgesen Sarah

-Jól van!Mindenki üljön le a helyére.-nyitott be a terembe az irodalom tanár. Miután nagyjából elcsendesedtünk a naplót kezdte lapozgatni.

-Nézzük..ki feleljen?-lapozgatott tovább szinte csiga lassúsággal. Biztos vagyok benne hogy direkt csinálja.

-Sarah Marshall.-mondta ki végül a nevet. Megkönnyebbültem sóhajtottam fel. Sarah ötösre felelt, a többi óra szinte elrepült. Angol,nyelvtan,ének és végül két tesi.

Suli után Dylan már a kapuban várt rám.

-Szia!-üdvözölt féloldalas mosolyával, majd hosszasan megcsókolt.-Szia!-intett oda a mellettem lépkedő Sarahnak is.

-Szia.-bólintott ő is.

Hármasban indultunk el hazafelé.Az úton nem sokat beszélgettünk.

Dylannel felmentünk a szobámba, miközben én a házival bajlódtam ( bár nem sok sikerrel..) ő unottan kapcsolgatta a tv-t.

-El megyek.Legyetek jók!-jött be nem sokkal később a szobámba Sarah

-Oké. Szia.Jó szórakozást-kacsintottam rá.

-Boltba.-tette hozzá.

-Hát persze..

Mosolyogva megrázta a fejét majd kiment a szobából.

-Hát...ketten maradtunk..-karolta át a vállamat Dylan.

-Felejtsd el.-toltam el magamtól gyengéden.

-Miért?-kérdezte

-Én még ezt nem akarom...-motyogtam.

-Sosem akarod. Nem tudom,meddig bírok még várni.

-Sajnálom-suttogtam.

-Hagyjuk.-vonta meg a vállát.-Most megyek, este hívlak.-tette hozzá

-Oké.-bólintottam.

Egy gyors ölelés után elment, én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.

Dylan, a suli, az elhanyagolt barátok.Talán hagynom kellett volna Dylannek a dolgot?Meg fogok bukni, a sok lógásért a tanárok már az eltanácsolással fenyegetnek . Mióta Dylant megismertem szinte  szóba sem állok a régi barátaimmal és ők is ..mintha átnéznének rajtam..mintha nem is léteznék.Jó,hogy van barátom meg minden, de őket nem helyettesíti.Úgy éreztem minden teher az én vállamon van .Hogy semmi nincs rendben. De ez az egész nem tartott túl sokáig ugyanis Sarah kopogtatása kizökkentett a gondolataimból.

-Máris megjöttél?-mosolyogtam rá.

-Aham. És..mi lenne ha tartanánk egy csajos estét?-kérdezte

-Oké.Az jó ötlet.-bólintottam.

Megcsináltuk egymás haját, beszélgettünk olyan fontos témákról, mint Dylan,Allyson, ruhák,sorozatok.

Csináltunk egy halom popcornt,szereztünk chipset és colát a konyhából és megnéztük a Bajos csajok című filmet.

-Regina tök olyan , mint Allyson-mutatott a képernyőre Sarah.

-Tényleg-nevettem.-Még a haja is hasonlít.-tettem hozzá.

-Aham.-tűnődött .-Mostmár tudjuk honnan van a stílusa.

Egyetértően bólintottam..és hirtelen valami hátulról megütött.

-Auu, ez fájt.

-Ez van.-vonta meg a vállát Sarah és egy újabb párnát dobott felém.

-Tényleg ezt akarod?-tápászkodtam fel, majd egy párnával együtt ráugrottam.

-Ez így nem ér.-tapogatta meg az oldalát, majd újra felém hajította a párnát.Sokáig párna csatáztunk bár végül én nyertem.(Bár Sarah szerint ő, de mindegy). 11 körül gyorsan megfürödtem, majd szinte bezuhantam az ágyba. Azonnal elnyomott az álom.